Carl Rogers
Carl Rogers 1902-ben született. Pszichológus volt, a humanisztikus pszichológiai iskola megteremtője. Pedagógiai elképzelési a személyközpontú megközelítésre épülnek, amelyet eredetileg a kliens-centrikus terápiából fejlesztett ki. Rogers pedagógiai elvei hangsúlyozzák a tanulási környezet fontosságát, amely környezetet a tanárok hozzák létre a szemlyközpontúság értékeinek követésével. Az oktatás célja számára nem csak az ismeretátadás, hanem a tanulási folyamat segítése, facilitálása.
Bár Rogers a Tanulás szabadságát a 80-as években írta, gondolatai máig meghatározóak. Kiindulópontja, hogy nagyon gyorsan változik a világ körülöttünk, amit csak kreativitásunk fejlesztésével vagyunk képesek követni. A kreativitás nem kikényszeríthető, csak a facikitatív környezet képes olyan légkört teremteni, amiben az újító gondolatok megjelenhetnek. Még ez is kevés, ha nem kaphatjuk meg az önértékelés szabadságát. Így tudunk legnagyobb eséllyel számunnkar releváns célok és módok alapján tanulni, és munkánkért felelősséget vállalni.
Az oktatónak ösztönözniük és támogatniuk kell a diákokat a saját tanulási útjuk felfedezésében. Rogers hangsúlyozta, hogy a tanulók számára biztosított szorongásmentes és bizalomteli légkör elengedhetetlen az eredményes tanuláshoz.
A kreatív és kritikai gondolkodás képessége nélkülözhetetlen az egyén boldogulásához a modern társadalomban.
Ez az egész életen át tartó tanulás kulcsa. Így válnak képessé a diákok rugalmasan alkalmazkodni a változásokhoz, új megoldásokat találjani a problémákra, és teljes mértékben kibontakoztatni potenciáljukat.
Releváns idézetek a névadó Carl Rogerstől
- „Minden és mindenki lehet a tanulás forrása"
- „Minden iskola olyan lesz, amilyenné a résztvevők teszik"
- „Az akadémiák igyekeznek mindenkit - a szakácsoktól és a takarítóktól a tanárokig és az igazgatóig közösséggé szervezni." "Az akadémiák [...] a gyárszerűen működő iskolákhoz képest lényegesen nagyobb szabadságot igyekeznek kialakítani: nincs iskolacsengő, 45 perces órák, fölösleges szabályok."
- „A lényegi tanulás személyiségváltozással jár”
- „Úgy akarok tekinteni az emberekre, ahogy a naplementére. Nem próbálom megváltoztatni, csak csodálom.”
- „Emberek kicsiny csoportjai tehetik a legtöbbet azért, hogy békésebben, egymást jobban megértve éljünk együtt.”
- „A legfontosabb a szorongásmentes, bizalomteli és biztonságot nyújtó légkör, amelyben az ismeretszerzés és az együttlét nem kényszer, hanem örömforrás.”
- „Értelmes tanulás csak úgy lehetséges, ha a megtanulandó anyagot a maga számára fontosnak tartja az, aki tanulja.”
- „Az értelmes tanulás gyakran cselekvéssel van egybekötve.”
- „A legalaposabb és a legtartósabb az a tanulás, amit a személy maga kezdeményez és egész személyiségével- mind érzelmeivel, mind intellektusával részt vesz benne”
- „Ahhoz, hogy az önértékelés és az önkritika megelőzze a külső értékelést, függetlennek, kreatívnak és magabiztosnak kell lenni.”
- „A tanulási folyamatot megkönnyíti a tanulók felelős részvétele a tanulásban”
Az alapító
1984-ben, még az egyetem utolsó évében kezdtem tanítani. Tele voltam világmegváltó ötletekkel, kísérleteztem a tananyaggal, a jegyek elhagyásával, és új, kooperatív módszerekkel. Rogersre akkor találtam rá, amikor elsőszülőtt fiamnak kerestem iskolát. Kapcsolódhattam a dr. Gádor Anna vezette akkor induló Rogers Iskola Pedagógus Műhelyéhez, ami lenyűgözött. Hirtelen a tanításról folytatott izgalmas beszélgetések és egy támogató közösség vett körül. Pannitól tanultam meg, hogy kell nekiállni a munkának, ha iskolát szeretnék létrehozni. Pannitól és ebből az időből származik, hogy Mérei Ferenc útmutatási szerint törődünk a felnőtt és diák közösség szervezésével, mert azt látjuk, hogy jó kapcsolatok között esik jól a tanulás.
Carl Rogers műveit olvasva megtanultam, hogy a személyközpontú megközelítés nem csak egy módszer, hanem egy szemléletmód. Megértettem, hogy nem a tanításra, hanem a tanulás segítésére kell helyeznünk a hangsúlyt. Olyan serkentő légkört kell teremtenünk, amelyben a diákok kifejezhetik érzéseiket, gondolataikat, és alkotó módon részt vehetnek a folyamatban.
A tanár szerepe is átformálódott bennem. Beláttam, hogy egy vagyok a tanulás számos forrása közül. Kétlakiként, a Rogers Iskolában és hagyományos gomnáziumban párhuzamosan tanítva lassan megtanultam, hogy elfogadjam a diák autonómiáját, gondolat- és érzésvilágát, és bízzak benne és segítsem abban, hogy a képes legyen meghozni saját döntéseit.
A Rogers Iskola felső tagozatának és középiskolájának megszervezője lettem, és társaimmal 2004 és 2013 között tíz érettségi vizsgát szerveztünk. 2013-ban a középiskolá-sokkal kiléptünk a közoktatásból és megalapítottuk a Rogers Akadémiát.
Az idők folyamán nagyon sokat tanultunk arról, hogy hogyan lehet egy ilyen tanulási környezetet fenntartani. Háttérként két személyközpontú alapítványt is létrehoztunk. A felnőttek hatékony munkaszervezésében a for-profit világból hozott szervezetfejlesztési eszközökre támaszkodtunk, aminek megoldásait elsősorban Goda Gyulától tanultuk meg.
2022 őszén, a Rogers Akadémia 10. születési évében született meg a gondolat, hogy a Rogers Akadémia után létrehozzam a Rogers KisAkadémiát. Előbbi 7-12 évfolyamos diákoknak biztosít tanulási teret egy budai villaépületben a XI kerületben, utóbbi Érden egy békén hagyott kertben, a családi telkünkön álló jurtában indul el 2024 szeptember 1-én.
A diákok
Legnagyobb formájában a Jurtasuli 12-14 diákkal fog dolgozni. A vegyes korcsoport (6-12 évesek) nagy előnyt jelentenek, mert sok alkalmat ad ez a felállás egymás tanítására is.
Nemcsak a korcsoportban, de a képességekben is a vegyességre törekszünk. Nem akarunk elit képzést nyújtani, befogadunk különböző problémákkal küszködő gyerekeket is, de figyelünk az arányokra, és arra, hogy egy – egy problémából ne legyen sok.
A felvételi eljárás folyamán van néhány már megfogalmazott kritériumunk. A 20 éves munkánk során megtanultuk, hogy nem tudunk jól bánni az agresszióval, így agresszíóval élő diákokat sajnos nem tudunk soraink közé fogadni. Ugyanakkor a szorongó fiataloknak hatékonyan tudunk segíteni. Kialakított rendszerünk nem alkalmas olyan diákok ellátásra, akik csak egy- az egyben tudnak dolgozni egy tanárral. Az igényt jogosnak tartjuk, de nem ezt az infrastruktúrát alakítottuk ki a Jurtasuliban. Csoportban fejleszthető diákokkal tudunk jól dolgozni.
A diákok egyéni tanrendes háttérrel, nálunk nappali munkarendben lesznek jelen. Háttér iskolájuk biztosítja a tanulói jogviszonyt, és ott is fognak vizsgázni az adott iskola pedagógiai programja alapján.
A tanárok együttműködésének keretei az együttdolgozás során alakulnak ki.
Saly Erika
Ki is vagyok? Pedagógus, környezeti nevelő, pedagógiai fejlesztő. Végzettségem szerint tanító és neveléstudomány szakos bölcsész (szervezetfejlesztő).
25 éven át pedagógusként dolgoztam Dévaványán. Hat gyerekcsoporttal éltem, tanultam együtt. Iskolatelepünk arculatát a kollégákkal, szülőkkel, gyerekekkel együtt környezeti nevelési szempontok alapján átformáltuk, így az országban az elsők között megkaptuk a Zöld Szíves Iskola címet, majd környezeti nevelési referencia-intézményi előminősítést szereztünk. Első projektünk az iskolaudvarunk közösségi tervezéssel, megvalósítással történő átalakítás volt. Azt szerettük volna, hogy az iskolánk kívül-belül jó iskola legyen.
Az iskola több mint negyven fős tantestületében „Nevelési, módszertani munkacsoportot” működtettem hosszú éveken át, hogy átadjam mindazt a módszertani tudást, amit folyamatos önképzés és alternatív iskolai tapasztalatok alapján önmagam is használtam.
2006-ban dr. Victor András alapító segítségével létrehoztuk a Manófalva Oktatási Alapítványt, mely 2012-ig – a zöldszíves iskolatelep bezárásáig – a dévaványai környezeti nevelési módszertani iskolatelep fenntartását, működtetését, iskolán kívüli módszertani programjainak megvalósítását segítette. Az alapítványnak kuratóriumi elnöke vagyok.
2013. január 1-től az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) Tartalmi és Módszertani Központjában dolgoztam pedagógiai fejlesztőként, majd 2015-től ökoiskola témavezetőként. Feladatom az Ökoiskolai nevelési-oktatási program fejlesztése, fenntarthatóságra nevelést segítő modulok kidolgozásának szakmai támogatása, valamint pedagógus továbbképzések fejlesztése, tartása, ökoiskolák monitoringja, regionális ökoiskola találkozók szakmai előkészítése, Ökoiskola Hírlevél összeállítása, s az ökoiskolák mentorálása volt.
Az OFI 2019-ben megszűnt, jogutódlással az Oktatási Hivatalhoz kerültünk. A feladatom továbbra is a köznevelési intézményekben folyó fenntarthatóságra nevelés támogatása volt, de most a szaktanácsadók felkészítésén keresztül. Képzéseket fejlesztettünk, szaktanácsadókat készítettünk fel a feladatra fenntarthatósági kompetencia területen.
1992-től tagja vagyok a Magyar Környezeti Nevelési Egyesületnek. 2000-2007 között társelnökként, 2010-től kétszer 3 éves cikluson át elnökként segítettem az országos környezeti nevelés, fenntarthatóságra nevelés ügyét. 2016-2019 között az Alapszabályunk értelmében „pihentem”, s választmányi tagként dolgoztam, majd 2019-től ismét a szervezet vezetőjeként irányítom a 160 fős egyesület szakmai munkáját.
Több európai tanulmányúton vettem részt alternatív pedagógiai módszerek, külföldi iskolák jó gyakorlatainak megismerése, valamint környezeti nevelési tapasztalatok szerzése céljából (pl. Svájc, Anglia, Hollandia, Norvégia, Finnország).
A helyi, dévaványai fenntarthatóság egyik gyakorlóterepe egy 100 éves parasztház és annak kertje volt, melyet 1993-ban vásároltam. A tanítványaim által elnevezett „Manófalva” alakuló helye lett a Dévaványai Kulturális és Hagyományőrző Egyesületnek (DÉKE, 1994). Manófalva helyet adott kézműves tevékenységeknek, országos- és helyi továbbképzéseknek (pl. Emberi kapcsolatok, Nagyszülők környezeti nevelése), táboroknak. Tanítványaimmal ott szüreteltünk, ott sütöttünk kemencében mézeskalácsot. 1994-től a DÉKE alelnöke voltam, 2006-tól elnöke vagyok. Helytörténeti kiadványok készítése, kiadása mellett komolyzenei koncerteket, előadásokat (pl. Környezet és egészség témakörben), kiállításokat, táborokat, Föld napi rendezvény-sorozatot szervezünk.
Többször szerveztem, vezettem tréningeket (pl. Emberi kapcsolatok, Nagyszülők környezeti nevelése, Környezeti nevelés és állampolgárság, Iskolazöldítés) és fejlesztettem, tartottam másokkal együtt pedagógusképzéseket: pl. Magosfa Alapítvány: „Kicsik és nagyik” (generációk közötti tanulás); Magyar Környezeti Nevelési Egyesület: Ökosodj! (fenntarthatóságra nevelés); Iskolakertekért Alapítvány: Iskolakerti alapozó képzés; OFI: Ökoiskola nevelési-oktatási program megismerése (fenntarthatóságra nevelési modulok); Magyarországi Református Egyház: Komplex – nem-tantárgyi – tanulásszervezési eljárások (komplex tanulás); Komplex természettudomány.
Kb. 40 módszertani, környezeti nevelési kiadványnak fejezetírója, társszerzője, szerzője vagyok.
A tanulás-tanításról másképp – a hagyományos keretekből bátran kilépő, a régit újraértelmező, innovatív, személyközpontú – gondolkodók mindig vonzottak. C. Rogers alapértékeivel még ifjú tanító koromban találkoztam, s a magam értékrendjéhez nagyon közelinek éreztem. A Rogers Iskola teremtését megelőző műhelyek egyik állandó résztvevője voltam.
A tanulás számomra lételem. Az is, hogy amit már tudok, megosszam azokkal, akik erre nyitottak. Amit éppen tanulok, azt mindig megpróbálom azonnal magamba építeni, azaz újra- és újra-konstruálni a tudásomat – hogy majd továbbadhassam másoknak. Ezért számomra a tanulási-tanítási lehetőségek, terek keresése és létrehozása egyaránt nagyon fontos. Legerősebben az motivál, ha új dolgot tanulhatok, kipróbálhatom, s beépíthetem meglévő tudástáramba.
Őrzöm a családom által kicsi koromtól táplált sokirányú érdeklődésre való nyitottságot. Ma is éppúgy kíváncsi vagyok a másik emberre, a másik ember gondolataira, motivációira, a változó világ bonyolult működésének mikéntjére, mint amikor gyerek voltam.
Önmagammal is „kísérletezek”. Folyton figyelem a „belső hangot”, amely segít ellenállni bárminek, ami eltérítene az igazi utamtól. Adni, alkotni szabadon szeretek. Az értelmes feladatok elkötelezetté, lelkessé tesznek.
Hiszek abban, hogy ha csendesen teszem a dolgom, az is messze hangzó lesz, változást generál. A tanítás, a másokkal való együtt-tanulás számomra küldetés. A világ komplexitása számomra a sokszínű tanulás lehetősége, kihívás az értelmes létre.
Többek közt itt olvashatsz még rólam:
2001. november Cédrus című folyóirat 24-26. o. („Manófalva örömei”)
Új Köznevelés 2014/10. Stöckert-Kozák Annamária: Szelíd terelés – interjú Saly Erikáva
Kis Bálint
Durdik Anna
Gyurgyik Anna vagyok, agrár alap és gazdaságtan mesterképzés után népi gyermekjáték, néptáncpedagógus, hagyományismeret oktató szakirányú továbbképzést végeztem. Az elmúlt hónapokban óvodákban tartottam népi gyermekjáték, néptánc foglalkozásokat. Ezekre az alkalmakra gyakran vittem hegedűt a közös éneklésekhez. Már kicsiként elvarázsolt a néptánc és népzene világa - ezt a varázslatot szeretném megmutatni a gyerekeknek is.
A Tanitói Műhely– július 11-én születik meg
2023 szeptembere óta a Rogers Tanítói Kör havonta összeül, hogy megtervezze és finomítsa a Jurtasuli pedagógiai koncepcióját. Az intenzív együttműködés és az ötletek megosztása révén a kör tagjai széleskörű tapasztalatokkal és új ötletekkel gazdagítják egymást. Ez az elkötelezettség és együttműködés kulcsfontosságú ahhoz, hogy a Jurtasuli pedagógiai megközelítése sikeresen alkalmazkodjon a változó oktatási környezethez, így a szeptembertől továbbiakban is támogatjuk majd a Tanítói Körből kikerült kollégákat.
Victor András
Tanár vagyok, pedagógusként élem az életemet. Néhány évig 7-8. osztályosokat és középiskolásokat tanítottam, azután közel 30 évig tanárszakos egyetemistákkal foglalkoztam. De otthon érzem magam ovisok és kisiskolások között is. A végzettségem ugyan biológia-kémia tanár, de tulajdonképpen minden más is érdekel a természetben és az emberi világban. A világ varázslatos komplexitása vonz. A hol egyszerű, hol bonyolult összetettség megismerésének, megértésének lehetősége, csodája. S persze – pedagógusként – mások segítése ebben, a rácsodálkozásban és a felfedezésben.
Lendek Réka
Szeretem a tanulást a gyerekekhez igazítani, de velük együtt tanulok és fejlődöm én is. Ez, egy soha véget nem érő ciklus, és szerencsére a kihívásokat is megkedveltem. Szívesen vagyok jelen ott, ahol a tanulás és tanitás a legtermészetesebb módon megtörténhet. Nemzetközi matematika-fizika tanár, Rogers-es tréner és közösségi resztoratív facilitátorként csatlakozom a Jurtasulihoz és eköré alakuló közösséghez (gyerekek, szülők és mentorok, tanárok, segítők). Mára már egyértelmű, hogy a közösségben a kommunikáció áramlása egy kulcsfontosságú dolog, ezért a konfliktusok megelőzése, kezelése az egyik vállalásom. A másik pedig, a permakultúra, ami valahogy szintén könnyed természetességgel kúszott be az életemben- úgyanígy adnám is tovább.
Kamenik Klaudia
A tanítás gyerekkorom óta vonzott, ennek ellenére első diplomámat a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki karán szereztem. Közben énekelni tanultam, klasszikus énekesként végeztem, végül sok kacskaringó után 2023-ban a KRE Pedagógia Karán tanítóként diplomáztam. Közben folyamatosan tanítottam. Hol intézményi keretek között, hol magán úton.
Eleinte a Rogers Személyközpontú Általános Iskolában tartottam zenei és kézműves foglalkozásokat. A Nem-Árt Képességfejlesztő Színiiskolában zenetanárként működtem. Annak megszűntekor megalakítottam a Kulissza Készségfejlesztő Alkotóműhelyt, amely a Rogers Személyközpontú Oktatásért Alapítvány égisze alatt működött 2013-2016 között és itt is folytattam zenepedagógusi munkámat. Ez a csoport 2016-ban átalakult amatőr színtársulattá Kulissza Alkotóműhely néven, amelynek koordinátora és művészeti vezetője vagyok.
2014-től megszűnéséig pedagógiai vezetője és osztálytanítója voltam az érdi Fióka Tanulócsoportnak, 2018-tól pedig a Budai Gyerekcentrum tanulócsoportban vezettem matematika foglalkozásokat. A Budai Gyerekcentrum 2019-ben csatlakozott a BPS-hez, így a 2019/20-as tanévtől a BPS keretein belül dolgoztam mentortanárként és modulvezetőként. Tanári feladatköreim itt sokszínűen alakultak: felső tagozatos matematikaoktatás; művészeti képzés, melynek keretében művészettörténet, vizuális művészetek, zenével átszőtt komplex foglalkozások; rendszeres túrázás; stratégiaitársasjáték-foglalkozások.
Nemcsak tanítani, hanem tanakodni is szeretek a tanítás/tanulás útjairól és örömmel veszek részt a Jurtasuli/Toleranciakör összejövetelein, ahol a jövő iskoláját álmodjuk meg és próbáljuk megvalósítani.
Szabon Márti
Nem vagyok én „rendes” tanár, igazából mindig csak kerülgetem a tanítást, talán a formalitása miatt. Pedig amióta az eszemet tudom, folyton belekerülök: velem is megtörtént 8-9 évesen, hogy a kettesével leültetett babáimat, mackóimat tanítottam, nem csak írni, számolni, de 11 évesen már történelemre, földrajzra és biológiára is, alternatív „tankönyveket” választva, tanmenetet kidolgozva, mert az iskolait nem tartottam elég jónak. A diákjaim persze ezt örömmel fogadták. J Középiskolában paleontológusnak, régésznek készültem, de végül biológia-földrajz tanárszakra mentem az ELTE Természettudományi Karára (azért a geomorfológia szakiránnyal kiegészítettem), és már az egyetemi évek alatt tanítottam: hol felvételi előkészítőt nagyobbaknak, hol tájfutást kicsiknek.
Persze nem mentem tanárnak a végzés után, helyette először kutatóként, majd szóvivőként és projektmenedzserként dolgoztam, de voltam beugró természetismeret tanár alternatív középiskolában, továbbra is felkészítettem diákokat a felvételi vizsgákra, tanítottam egyetemi doktori képzésen és okj-s szakképző tanfolyamon is. Kidolgoztam képzési anyagot, készítettem modulzáró vizsgateszteket.
Az utóbbi 10 évben azonban már „komolyabban” kezdtem a tanítással foglalkozni: a projektek és kommunikációs kihívások után a munkahelyemen is pedagógusként, méghozzá állatkert-pedagógusként dolgozom. A Rogerses gyerekekkel és tanáraikkal is állatkerti tanórán ismerkedtem meg, aztán már rendszeresen tanultunk együtt, egyre jobban igazodva az éves oktatási programjukhoz, elképzeléseikhez. A végén azt vettem észre, hogy én járok hozzájuk tanulni: alternatív pedagógiai módszereket, ötleteket, szemléletet, világlátást, toleranciát. Viszem tovább, amit náluk tanulok: vissza az állatkerti foglalkozásokra, az egyetemi pedagógusképzésbe, vagy tanártovábbképzésbe, tréningekre, bárhová, ahol környezeti nevelőként oktatok. Hát így lettem én mégis tanár.
Öcsi
Bubba
2023 tavaszán születtem egy Heves megyei faluban, ahonnan egy gyúrói kitérővel (ahol szülési szabadságomat töltöttem) Budapestre költöztem 2024. július 1-jén. Jelenleg három macskával és két emberrel élek együtt. Fontos számomra a természet, imádok kirándulni, erdőben lenni, illetve utazni és új helyeket megismerni.
Szeretek emberek között lenni, nyugodt vagyok és türelmes. Boldog vagyok, ha béke van, és szeretnék tenni a megteremtéséért. Ezért hosszútávú terveim között szerepel a terápiás hámom megszerzése, amiért rendszeresen tanulok az emberemmel a felvételire készülve. Néha még megijedek a hangos szótól, de már egyre bátrabb vagyok a szociális helyzetekben. Úgy érzem, a saját utam nagy tapasztalatot nyújt abban is, hogyan segíthetek másoknak megbirkózni a félelmeikkel.
A jurtasuli épülésében tevőlegesen részt vettem, műszaki ellenőrként felügyeltem a konyha és a fürdőszoba burkolási munkálatait, kertészként pedig felástam a földet a kavicsok számára. Ezenkívül gondnoki minőségemben rendszeresen ellenőrzöm az ingatlan és a kert állapotát. Szükség esetén vállalom a tágabb környezet (szomszéd, utcafront) vizsgálatát is.